Sakk, Kempelen úr!

Kempelen bármennyire is tudós szeretett volna lenni - csak tudós -, tehetségéből és felismeréseiből fakadó erkölcsi kényszere mindig kifejezetten közéleti, cselekvő, ható emberré tette. A mű központi kérdése: meddig lehet együttműködni a hatalommal, anélkül, hogy fel kellene adni az ember elveit, egyéniségét.